Nyomdok
08.09.1796.
Jovan Jovanović bácskai püspök megáldotta és megszentelte a Szent Jánosnak szentelt zombori templomot, amelynek építését hat évvel korábban fejezték be, de még több mint egy évtizednek el kell majd telnie, ahogy a bajai illetőségű Pavel Đurkovć festő befejezi az ikonfestést a templomban. A templom „13 öl és két hüvelyk hosszú, öt öl széles és hat öl magas”.
08.09.1856.
Zomborban megszületett PAVEL-PAJE DRAKULIĆ, Zombor első embere a 19. és a 20. század fordulóján. A zombori ügyvédi iroda tulajdonosa gróf Apponyi Albert Nemzeti Pártján keresztül lépett be a politikába a zombori és a többi itteni szerbek képviseletében. Innét, a zombori ellenzék listájáról választották be a magyar Országgyűlésbe 1892-ben, ami 1901-ben és 1905-ben megismétlődött, de ekkor már a Szabadelvű Párt programjával indult a választásokon. Két ízben képviselőnek választották Karlócán is a Nemzeti-egyházi Száborban, de mivel lelkesen támogatta a polgári házasságkötésről szóló törvény tervezetét, ami sok előírásában sértette a nemzeti kisebbségek érdekeit, a Szábor radikális többsége 1902-ben megvonta mandátumát. Hirtelen és kötekedő ember hírében állt, aki a vitás kérdéseit leginkább párbaj útján intézte. Nagy lábon élt, ennek folytán eladósodott, végül önkezével vetett véget életének 1907. július 8-ra virradóra Budapesten egy revolvergolyóval.
09.09.1781.
Xavér Gažilević bácsi plébános megszentelte a Zombor melletti Čičovi tanyán HAVAS MÁRIA KÁPOLNÁJÁT, amit Josip Marković, Zombor szabad és királyi város örökös szenátora, időközben választott bírója építtetett. A kápolnához népes körmenet indult Bona Mihalović, a zombori kapisztráni ferences testvérek elöljárójának vezetésével. A jeles meghívottakat az ünnepi ebéden gazdagon megvendégelték. Ettől fogva mindmáig számos hívő látogatja ünnepén a kápolnát.
09.09.1791.
Nemesi rangra emeltetett a zombori JEFTIMIJE POPOVIĆ és teljes szűkebb családja: neje, Jelisaveta, valamint gyermekei, Áron, Jovan, Đorđe, Nikola, Leposava, Sofija és Katarina, ám vezetéknevüket Papházira kellett magyarosítaniuk. Nemességüket Bács megyében 1793-ban hirdették ki.
10.09.1742.
Losonczy József közbenjárásával megerősítésre került a BEZDÁNI PUSZTA BETELEPÍTÉSÉRŐL SZÓLÓ MEGÁLLAPODÁS, ami alapján az első hatvan, Veszprém, Tolna, Baranya és Somogy megyékből származó magyar szabad jobbágycsalád bérbe vehette az uradalmi földet és megkezdhette otthonainak fölépítését. Az épületetek leginkább nádból és sárból készültek, akárcsak a templomuk, ami 1755-ben leégett, mire a következő évben újat emeltek, ezúttal azonban már tartósabb anyagból. Ezzel kezdődött meg a magyarság számának növekedése Bácska ezen részében. A betelepülők 1745-ben kezdenek adót fizetni, három évre rá Bezdán már 1.492 lakost számlál.
11.09.1697.
A Szavoyai Jenő által vezetett osztrák hadsereg a ZENTAI CSATÁBAN óriási győzelmet aratott a törökök fölött, és délen a Száva – Duna vonala mögé verte őket. A csatában 1.500 zombori is részt vett Jajić kapitány parancsnoklása alatt. Az oszmánok vereségét követően egy török csapat bevette magát Zomborba, de az itthon maradottak, mindenek előtt a nők, idősek és gyerekek kiverték őket a városból. Ettől fogva egészen 1941-ig minden este kilenc órakor megkondították az összes zombori templom harangjait. A zentai csatát festményen is megörökítették, ami országunk legnagyobb olajképe, és a községi képviselő-testület dísztermét ékesíti.
11.09.1869.
Szabadka irányából Zomborba érkezett az első vasúti szerelvény, így a város bekerült azon települések sorába amelyeket az Alsó-Magyarországi Államvasutak hálózata Szabadkától Zomboron és a Dunán keresztül egészen Fiuméig, a mai Rijekáig összekötött. Ebből az alkalomból 68 előkelőség számára adtak fogadást, amiről Bekei Eduárd vendéglős 408 forintos számlát állított ki a városi helytartótanácsnak, követelvén 268 forint kifizetését, mert a meghívottak csupán 140 forintot törlesztettek. A vasútállomás előtt hamarosan Petar Vukičević polgármester kezdeményezésére ligetet létesítettek, ami ma is ezen városrész dísze.
12.09.1687.
Az osztrák regiment Veterani tábornok vezetésével harcok nélkül bevonult Zomborba, amit néhány nappal korábban hagytak el az addig uralkodó törökök. A keresztény lakosság legnagyobb ünnepe volt ez a nap, amire 146 esztendőt kellet várniuk, 1541-től kezdve, amikor Pertev pasa elfoglalta a várost és az akkor hatalmas török császársághoz csatolta, majd két évre rá Zombor a mai városnevén jelent meg a török adókönyvekben.
12.09.1892.
Kossuth Lajos, az 1848/49-es magyar szabadságharc vezéralakja születésének 90. évfordulója alkalmából értekezletet tartott a zombori Városi Tanács. Nagy többséggel, 47 „igen” és 12 „nem” szavazattal elfogadták a javaslatot, hogy Kossuthot Zombori tiszteletbeli polgárává válasszák és a főutcát róla nevezzék el. Érdekes megemlíteni, hogy a javaslatot egy szerb nemzetiségű tanácsnok, dr. Pera Cvetković, a pravoszláv egyházközség elnöke tette. A kormánypártiak kivétel nélkül az indítvány ellen szavaztak, mert ebben az időben Zombor ellenzéki város volt. Kossuth Lajos turini (Torino, Olaszország) száműzetésben hunyt el 1894-ben.
