Nyomdok
16.01.1804.
A Zombor melletti Bilić tanyákon megszületett SAMUILO MAŠIREVIĆ, aki teológiai tanulmányait követve szerzetes rendbe lépett. 1853-ban bezdini kanonokká léptették elő, amiről barátja, Jovan Sterija Popović ódát jelentetett meg Budán. Ezt követően Temesvárott bánáti püspökké választották. 1864. július 20-án a Sabor a Szerb pravoszláv egyház pátriárkájává választotta. Ezután hozott rendelkezései alapján vezették a karlócai püspökséget egészen a huszadik század harmincas éveiig, de pátriárkasága idején hagyták el a Szerb pravoszláv egyház kebelét az egy évszázaddal korábban hozzá csatlakozott erdélyi és bánáti pravoszláv románok. Karlócán halt meg 1870. január 20-án.
17.01.1961.
A városi Népbizottság döntése alapján megalakult a VODOKANAL kommunális közvállalat, hogy korszerűsítse a vízellátást. Korábban, az artézi kutak megjelenésétől szekeres vízhordók szállították házhoz az ivóvizet, s a vízhordók majdnem annyira híresek lettek, mint a zombori fiákeresek, dalok szóltak mindkét mesterségről. Azóta a vízvezeték behálózta a teljes várost, falvaink mindegyikében működő vízvezeték épült.
18.01.1715.
Károly császár új oklevelet és kerek pecsétet adományozott Bodrog Megyének. A pecsét két folyó partján fekvő várat ábrázol, amely fölött a napkorong ragyog, körötte a következő latin nyelvű szöveggel: „Sigillum comitatus bodrogiensis, anno 1715.”
19.01.1899.
Elhunyt SIMEON BIKAR, számos jelentős zombori létesítmény megalapozója: az első szerb leányfőiskola, az első szerb óvoda megalapítója, iskolák alapítója Rančevo, Lugovo és Čičovi szállásokon, elnöksége alatt ő emeltette a Szerb Olvasókör épületét, alapítója és elnöke volt az ipari-kereskedelmi banknak és kamarának, társtulajdonosa az Export gőzüzemű hengermalomnak, nagybirtokos. 1832-ben Zomborban született.
20.01.1867.
Szilbáson megszületett BOŽIDAR BORDJOŠKI. Pesten természettudományokat és matematikát, Lipcsében pedagógiai tudományokat tanult, majd ismét Pesten vizsgát tett pedagógiából, könyvelésből, matematikából és ábrázoló mértanból. Karlócán kezdett tanítani a tanítóképzőben, majd 1904-ben a zombori Tanítóképzőbe jött, ahol tizenhat éven át pedagógiai-pszichológiai tantárgycsoportot tanított, laboratóriumot hozott létre és e tárgyakból kísérleteket folytatott. Több ízben igazgatója volt az intézménynek. 1909-ben és 1910-ben itt szerkesztette a legelső pedagógiai folyóirat, a Školski list időszerű lapszámait. Zomborban hunyt el 1922-ben.
