Nyomdok
01.11.1761.
Antun Gažilević a katolikus érsekség fővikáriusa a Szentháromság templomban beiktató misét tartott, amellyel STEVAN JAGODIĆOT kinevezte a zombori parókia plébánosává és beiktatta tisztségébe. Ezzel eleget tett II. József császár rendeletének, amely a ferenceseket Zombor elhagyására és Bajára helyezésére kötelezte, a parókia igazgatását pedig a plébánia papságára ruházta át. Időközben a ferencesek átadták a templom helyiségeit, a sekrestyét, a reverendákat, az „illír” és német hitoktatók zászlait, a ferences testvérek névsorát, könyveiket és egyebeket…
01.11.1848.
Zomborban megszületett JAŠA GRGUROV, tekintélyes kereskedő és társadalmi munkás, aki a szerb pravoszláv hitvallási iskolát és a magyar reáliskolát szülővárosában végezte, a kereskedő szakmát Vukováron, az ismert Mihajlović vaskereskedőnél tanulta, majd még fiatalemberként átvette apja boltját, amit gyorsan fölvirágoztatott. Igencsak nagy vagyonra tett szert, egyik első részvényese volt a Zombori Kereskedelmi és Iparbanknak, tekintélyénél fogva megválasztották a Szerb Olvasókör tagjává és elnökévé, a Szerb Pravoszláv Egyházközség vezetőségének tagjává, a zágrábi Privrednik gazdasági társaság tagjává, amely taníttatta és munkába állította a horvátországi, szlavóniai, Bosznia és Hercegovina-i szegény sorsú gyerekeket. Tagja volt a Szerb Maticának és szinte minden kiadványára előfizetett. Zomborban hunyt el 1895-ben.
04.11.1772.
Zomborban megszületett JOVAN SAVIĆ, aki pesti jogi tanulmányait követően a verseci püspök titkári szolgálatába lépett, majd a karlócai papnevelde tanára lett. Stratimirović megyéspüspökkel való összekülönbözése nyomán 1805-ben Karađorđe felkelés alatt álló Szerbiájába költőzött, és ettől fogva IVAN JUGOVIĆnak nevezte magát. Nagy műveltséggel bírt és anyanyelvén kívül németül, franciául, oroszul, latinul és magyarul is beszélt. Szerbiában számos összetett és felelősségteljes diplomáciai feladatot látott el, felelős tisztségeket töltött be az oktatásügyben, ő alapította Belgrádban a Főiskolát, ami 1905-ben Belgrádi Egyetemmé alakult, s ő tanította német nyelvre Vuk Karadžićot. Már nagybetegen, irigyeitől megrágalmazva 1813-ban hazatért testvéréhez Becskerekre, ahol az év november 7-én elhunyt.
04.11.1845.
Zomborban megszületett DIMITRIJE-MITA JOSIĆ, nagy hazafi, jelentős tanügyi dolgozó és irodalmár. Zomborban végezte a tanítóképzőt, az egyetemet pedig Brémában. Pakracon lett a tanítóképző tanára, ahol az 1877-78-as szerb-török háború kirobbanása nyomán letartóztatták és kizárták az oktatásból az Osztrák-Magyar Monarchia teljes területén. Ekkor átköltözött Szerbiába, ahol igazgatója és tanára volt a belgrádi leány-tanítóképzőnek, illetve tanára a papneveldének, majd Veliko Gradištén lett algimnáziumi tanár. Itt is hunyt el 1899. június ötödikén. Sokat írt a Školski listbe [Iskolalap], a Prosvetni glasnikba [Tanügyi Közlöny] és az Učiteljbe [Tanító], ő alapította és adta ki 1882-83-ban a Srpče, ilustrovani list za decu [Szerbecske, képes gyermeklap] című lapot, és 1896-97-ben Požarevacon a Narodna škola, list za učitelje i sve prijatelje osnovne škole [Népiskola, a tanítók és az elemi iskola minden barátjának lapja] című folyóiratot. Sokat fordított németből, tagja volt a Szerb Maticának.
04.11.1781.
A legrangosabb városi kiválóságok jelenlétében Georgije Tamási, jankovaci plébános báró Adam Patarčić érsek meghagyására, miután a parókia igazgatása a ferencesekről átszállt az egyházi papságra, beiktatta STEVAN JAGODIĆOT a zombori Szentháromság plébánia első plébánosává. Ezt megelőzően Jagodić Baján, Kalocsán, Hercegszántón, Dusnokon, Küllődön és Szondon szolgált. Nem sokáig maradhatott ebben a tisztségében, hatvennégy éves korában, 1784. július 28-án váratlanul elhunyt. A plébániatemplom katakombáiba temették.
05.11.1782.
Megkezdődött az oktatás a zombori LATIN ISKOLA újonnan emelt épületében, amelynek alapkövét az év május 3-án helyezték el. Az épületet pontosan egy évszázad után lebontották és az alapjai fölé emelték 1886-ban a gimnázium épületét, amely mai képét 1938-ban nyerte el a második emelet ráépítésével. Ma is a gimnázium áll itt, amely volt tanulójának, a szerb irodalom kiemelkedő alakjának, Veljko Petrovićnak a nevét viseli.
05.11.1848.
Pancsován megszületett MITA PETROVIĆ, aki Karlócán végezte a gimnáziumot, Vinkócán a főiskolát. Halléban, Tübingenben és Prágában filozófiát, természettudományokat és matematikát hallgatott. Tanulmányai végeztével a zombori tanítóképző tanáraként helyezkedett el. Előbb irodalmi, pedagógiai tanulmányokat és didaktikus szövegeket írt, később pedig tankönyvek és a földműveseknek szóló oktató kiadványok kerültek ki tolla alól. Az elért kiváló eredményei megnyitották előtte a Szerb Királyi Tudományos és Művészeti Akadémia kapuját, amelynek levelező tagjává választották, tagja lett a Szerb Matica Irodalmi Tagozatának, a Szerb Tudós Társaságnak, a lipcsei Néprajzi Múzeumnak, a Horvát Pedagógus-egyesületnek… Intellektuális vállalkozásainak terhét azonban a teste képtelen volt elviselni, elmegyógyintézetben halt meg Pesten, 1891. december 29-én, Zomborban lett eltemetve.
05.11.1918.
Mivel a Városháza díszterme szűkösnek bizonyult, annak udvarán megalakították a SZERBEK ÉS BUNYEVÁCOK HELYI NEMZETI TANÁCSÁT, amely döntő szerepet játszott a szerb csapatok fogadásában és a háború utáni első napok életének megszervezésében. A tanács 145 tagot számlált, élén dr. Jovan-Joca Lalošević állt, alelnökei dr. Stevan Maglić és Antun Bošnjak voltak, titkárai pedig Pavle Terzin és Dušan Temerinac. A tanácsban 39 értelmiségi, 18 kereskedő, 10 iparos és 78 tekintélyes földműves kapott helyet.
06.11.1876.
Zomborban megszületett MARTIN MATIĆ, aki a zombori és a bajai gimnáziumokban folytatott tanulmányait követően Pesten szerzett jogi doktorátust, majd ügyvédbojtár lett Zomborban. Már 1904-ben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba, amelyben a munkások szociális ellátásáért és nyugdíjbiztosításáért szállt síkra. A háborút követően rövid ideig Baja ispánja, tagja a Magyarország és az SZHSZ Királyság közti határ megvonásával megbízott bizottságnak, a párizsi békekonferencián a bajai háromszögben élő bunyevácok és sokácok képviselőjeként vett részt, a nép között pedig azért agitált, hogy válasszák az új országban való életet. A Szabadkán megjelenő Neven bunyevác lapban a bunyevácok nemzeti érvényesülése mellett szállt síkra, Zomborban igazgatója a Körzeti Munkásbiztosító Hivatalnak. 1940-ben Belgrádba költözött, ahol 1945. január 27-én elhunyt.
07.11.1944.
Zomborban létrehozták a KETTES SZÁMÚ KÓRHÁZI KÖZPONTOT, amivel gyakorlatilag megkezdődtek a Batinai csata előkészületei. A központ igazgatójává dr. Vinko Zaninović partizánőrnagyot nevezték ki, helyettese a szovjet Ivan Safranov őrnagy volt. A központhoz hat kórház tartozott, összesen mintegy két és félezer ággyal, főként Zomborban, illetve a környező településeken. Az 1. és a 2. kórház a mai Podgoricai utca pavilonjaiban kapott helyet, a 3. számú a polgári kórház épületeiben volt elhelyezve. A kórházi központot 1945. augusztus 25-én oszlatták föl, addig bácskai Katonai Kórházként működött, és több mint hatezer sebesültet és beteget látott el. A 3. számú kórház járási polgári kórházzá alakult dr. Đorđe Lazić igazgatása alatt, aki addig Zombor, Apatin, Hódság és Kúla katonai körzet Szanitéc Osztálya vezetőjének tisztségét töltötte be.
