Градска библиотека "КАРЛО БИЈЕЛИЦКИ", Краља Петра I 11, 25101 Сомбор, 025/431-011, 025/482-827

Nyomdok

17.10.1827.

Zomborban a KIEMELT KIRÁLYI HAJÓZÁSI TÁRSASÁG általános közgyűlése úgy határozott, hogy a Ferenc csatornát térítmény nélkül átengedi az állam tulajdonába. Az állam nem örült különösebben az adománynak, ugyanis a Duna felől a csatorna bejárata annyira eliszaposodott, hogy a csatorna hajózhatatatlanná vált. A megoldás egy jobb helyzetű bejárati csatorna ásása volt, ami végül is tetemes összegbe került. A csatorna új bejáratának ásására 1856-ban végül mégis sor került. A Hajózási Társaságot egyébként nem érdekelte a csatorna jövedelme, mert kamarai bérterületeiről igencsak tetemes jövedelemre tett szert.


18.10.1749.

Martin Parčetić, Zombor első főbírója vidám társaságtól és muzsikaszóval kísérve kiválasztotta a városi bitó helyét a Karakorium nevű helyen, a Gákovai úton a Nenadić-tanya előtt, és ezt a helyet a nép ma is Vešalának [Vesztőhelynek[ nevezi. Olyan kötelezettség volt ez, amit Zombor szabad és királyi város alapokmánya írt elő, a JUS GLADII, vagyis a pallosjog meghagyta, hogy a súlyos bűncselekmények elkövetőit halálbüntetéssel sújtsák.


19.10.1847.

Zomborban megszületett PETAR DESPOTOVIĆ, tanító és író, aki a képezde végeztével a leányiskola tanítójává vált. Továbbképzése után Pakracon a tanítóképző tanára, ahonnét 1878-ban elbocsátották, börtönbe vetették, majd kiutasították Horvátországból, mert segélyt gyűjtött a törökökkel hadban álló szerbiai szerbeknek. Az üldöztetéstől Zomborban se menekülhetett, ezért Szerbiába menekül, ahol több helyen való tanárkodása után 1917-ben Kruševácon telepedett meg. Egyik elindítója volt a Golubnak, első szerkesztője a Rodoljubnak, számos lap és folyóirat figyelemre méltó munkatársa, bár nem a szépirodalom háza táján tündökölt, ám a Szerb iskolák Magyarországon és Horvátországban című könyve fontos forrásmű, a Néptanítók pedagógiatörténete című kiadványa pedig két kiadást is megért.


21.10.1944.

Délelőtt tíz óra tájban a Vörös Hadsereg Hudzivadze alezredes parancsnoksága alatt álló előőrsével megérkezett Zomborba a szabadság, amiért a város 1.195, köztük 964 zsidó nemzetiségű emberéletet áldozott. Ugyanakkor a zombori Partizánosztag első szakasza behatolt Sztapárra és elfoglalta a környező településeket. A hatalmat hamarosan „átadták” az Ideiglenes Városi Hatóságnak, élén Gliša Rakićtyal, aki azonnal Hirdetményt függesztett ki a város utcáin, amelyben egyebek között a következő állt: „HALÁLBÜNTETÉS SÚJTJA mindazt, aki fosztogat, rabol, lop, gyilkol, a polgárok személyes és vagyoni biztonságát veszélyezteti, vagy bármi módon veszélyezteti a békét és a hatalmi rendet”.