Градска библиотека "КАРЛО БИЈЕЛИЦКИ", Краља Петра I 11, 25000 Сомбор, 025/431-011, 025/482-827

Nyomdok

16.08.1859.

A községi tanács döntése alapján a Városi Könyvtár beköltözhetett a Városháza földszintjének a Szentháromság tér felől nézve jobbra eső szárnyába. Ezzel teljesült annak a fő feltétele, hogy a könyvtár és javai a magisztrátus tulajdonába kerüljönek. A döntést tartalmazó, „136 GK” számú okiraton látható először az ellipszis alakú bélyegző, amelyen német nyelven a következő felirat olvasható: ZOMBOR SZABAD KIRÁLYI VÁROS KÖNYVTÁRA. A könyvtár 1920-ig működött ezen a helyen.


17.08.1858.

A szerémségi Ledinci faluban megszületett RADIVOJE-RADA SIMONOVIĆ, köztiszteletben álló orvos, aki kitörölhetetlen nyomokat hagyott és jelentős hozzájárulást tett a történelemkutatásban, földrajzban, néprajzban, szociográfiában és folklorisztikában. Népi egészségügyi fölvilágosító munkája mellett irodalmi elkötelezettségű volt, Laza Kostić bensőséges barátja, az egykori Jugoszlávia területén tett utazásait több mint 8.000 fotóval dokumentálta, amelyeket aztán számos hazai és külföldi lexikon is fölhasznált, különösen Cvijić tudományos kiadványai, akivel barátkozott és együttműködött. Tanult elme, szükség esetén heves vitapartner, a Bajai háromszögről szóló Memorandum, az Első világháborút követően, a Magyarországgal való határ meghúzásáról döntő, párizsi nemzetközi bizottság elé került hivatalos dokumentum egyik megfogalmazója. Mindemellett előfutára volt a hazai hegymászásnak, születésének századik évfordulójára emlékművet állítottak neki a Fruška Gorán. Zomborban hunyt el 1950. július 26-án.


18.08.1833.

A Szent Rókus temetőben Antun Kekezović plébános felszentelte az Esztergomi István városi szenátor eszközein emelt kápolnát. Az oltártól jobbra egy emlékiratot tartalmazó ládikót építettek be. Ebben a dokumentumban lejegyezték, hogy a kápolnát XVI. Gergely pápa és I. Ferenc császár uralkodása idején emelték, majd felsorolták a jelentős eseményen részt vevő előkelőségek neveit.


19.08.1691.

A slankameni (Zalánkemen) csatában 200 zombori lovas és 600 gyalogos élén elesett DOMINIK DUJO MARKOVIĆ, első zombori kapitány, akit többen követnek majd családjából ebben a tisztségben. Kiemelkedő szolgálatáért, mert a törökök kiűzetését követően Juro Vidakovićtyal egyetemben azonnal ötezer bunyevácot telepített vidékünkre, Leopold császár 1690-ben magyar nemességet adományozott neki, valamint szűkebb és tágabb családjának.


20.08.1749.

Elhelyezték a VÁROSHÁZA adaptálásának alapkövét, az épületet ugyanis át kellett alakítani Zombor szabad és királyi város ebben az évben létrejött Magisztrátusa szükségleteire. A munkálatok tulajdonképpen nem lehettek komolyabb beavatkozások Jovan Branković gróf 1718-ban épült Kastélyán, amit özvegye, Marija 1749-ben 500 grossért adott el a városi magisztrátusnak, mert az 1763-ból származó városi alaprajzon ez az épület nem emelkedik ki jelentősebben a környékén található házak közül.


20.08.1904.

Rendeletileg megalapították Zomborban a karmelita rendházat, és Magyarországról, a rend ottani székhelyéről megérkezett öt szerzetes tiszteletes: a magyar Sós István (Stjepan) atya, a német Appolinaire atya, a horvát Gerard Tomo Stančić atya, a magyar Mátyás testvér és a horvát Josip testvér, és megkezdték rendházi életüket. Először magánházaknál laktak, mert rendházuk építését csak 1905. május 14-én fejezték be. A rendház az 1902-ben befejezett Szent István templommal, vagy ahogy a nép nevezi, a kéttornyú templommal egyetemben egységes építészeti képet nyújt és a zombori körút szélét ékesíti.


21.08.1794.

Hatalmas tűz ütött ki Bezdánban, és 56 épület a tűzvész áldozatává vált, köztük a községháza, a templom és az iskola, a kárt 74.503 forintra becsülték. A tűz megfékezését jelentős mértékben gátolta az is, hogy ezen a napon a helybeliek zöme a zombori vásárban járt. A szerencsétlenül jártak javára a császárság teljes területén gyűjtést szerveztek.


21.08.1870.

Zomborban megszületett IVAN KALČAN, a bunyevác nemzeti érzés jelentős pártfogója a 19. és a 20. század fordulóján. Zomborban magyar gimnáziumot végzett, majd Kalocsán tanítóképzőt, rövidebb ideig a magyarországi Dávodon szolgált. Onnét került Gradinára, ahol és más tanyákon is, hét éven át tanítóskodott, ezt követően Zomborba került, és itt dolgozott nyugdíjaztatásáig. Folyamatosan szervezte a Bunyevác Fonókat, munkatársa a Bunjevačko kolonak, különböző jótékonysági egyesületeknek, a bunyevác életet bemutató színpadi darabokat készített, s a bunyevác lakodalmas szokásokból három felvonásos színpadi játékot írt Divojačka prosidba (Leánykérés) címmel. Zomborban hunyt el 1939-ben.