Градска библиотека "КАРЛО БИЈЕЛИЦКИ", Краља Петра I 11, 25101 Сомбор, 025/431-011, 025/482-827

Nyomdok

01.07.1702.

A katonai krajina létrehozásával Zombor katonai sánccá vált, és ezáltal a határőrségnek a megye iránti minden kötelezettsége megszűnt, ami ellen az elöljáróság élénken tiltakozott. A sánc legénységét a kapitány parancsnoksága alatt szolgáló 200, lovas és gyalogsági egységbe beosztott katona képezte. A huszárságnak két-két alhadnagya, zászlósa, őrmestere és négy káplára, valamint 90 sorkatonája volt, a gyalogságnál egy-egy alhadnagy, zászlós, őrmester, négy káplár és 90 közkatona szolgált. A lovasság szükség esetén a tiszai települések segítségére sietett, a gyalogosok a belső rendre ügyeltek, megakadályozták a rablásokat a Dunán és a lovassággal egyetemben tisztogatták a mocsaras vidéket a rablóktól.


01.07.1748.

Aláírták az úgynevezett ALTERNATÍVÁT, a pravoszlávok és a katolikusok közötti megállapodást a város igazgatási szerveiben való arányos részvételről. Ennek értelmében az első főbírót a katolikusok közül választották két évre, a következő két évben pravoszláv vallású személy töltötte be ezt a tisztséget, és így váltakoztak a poszton. Ugyanez az elv vonatkozott a Belső és a Külső szenátusra és a Tanácsra. A megállapodás előfeltétele volt annak, hogy a császári kincstárba befizetett 150.000 rajnai forint fejében Zombor szabad és királyi város rangjára emelkedjen.


01.07.1878.

Zomborban megjelent az Első világháborúig fönnálló, BÁCSKA című magyar nyelvű hetilap. Eszmei atyja és első szerkesztője Radics György gimnáziumigazgató volt, aki jelentős műfordítói tevékenységet folytatott a magyar és a szerb nyelvű művek közvetítése érdekében Margalits Edével, Dömötör Pállal, Mita Popovićtyal egyetemben, akinek fordításait a lapban közölte. A lap sokat tett a helybeli magyarság nemzettudatának ápolásáért és fejlesztéséért, valamint a két nép közeledéséért is. Később azonban, a századfordulón, egyre közeledve a világháborúhoz, a lap irányt váltott.


04.07.1894.

Versecen megszületett IVAN RADOVIĆ festőművész, akadémikus aki életének harminc esztendejét töltötte Zomborban. Apja halálát követően ugyanis anyja négy gyermekével Zomborba költözött, Ivan itt végezte a gimnáziumot, majd 1913-ban a tanítóképzőt, és rövid ideig Őrszálláson (Stanišić) tanítóskodott. Festészetet Budapesten tanult, részt vett a Nagybányai Művésztelepen, rövidebb tanulmányokat folytatott Prágában, Párizsban, Münchenben és Bécsben. Rajztanárként került vissza a zombori Tanítóképzőbe 1923-ban, ahol öt évet töltött, majd Belgrádba költözött. Számos önálló kiállítása mellett gyakorta szerepelt az Oblik (Forma – alak) csoport tagjaival, majd a Šestorica (Hatok), valamint a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének körében, tagjává választotta a Szerb Tudományos És Művészeti Akadémia. Kiválóan teniszezett, Jugoszlávia válogatottját képviselte a Davis Kupában. Belgrádban hunyt el 1973-ban.


06.07.1886.

Banatska Gradiškán megszületett VELIMIR-VELJKO ČUBRILOVIĆ, hazafi és néptanító. Miután 1905-ben Zomborban elvégezte a tanítóképzőt, Boszniában szolgált, ahol megismerte az ottani parasztság nyomorúságát és a Mlada Bosna mozgalomban forradalmi tevékenységet vállalt.